Utasra várva

Ismét egy mediterrán témájú festményemről szeretnék mesélni. A képet akril festékkel festettem. Ennek száradási ideje sokkal gyorsabb, mint az olajfestéké. Gyakorlatilag percek alatt megszárad, így nem lehet sokáig maszatolni, úgy, mint az olajfestéket.

Az akrilnál gyorsan kell dönteni: ha például két színt szeretnék összemosni, átmenetet képezni a közöttük, akkor nem gondolkodhatok túl sokáig.

Utasra várva

Mindegy hogy akril, vagy olaj, imádom az eget és a vizet festeni, és a tenger végtelensége lenyűgöz. Az üres csónakok nyugalmat és békét árasztanak, ugyanakkor a kaland lehetőségét is hordozzák. Várják utasaikat, akik majd izgalmas és érdekes helyekre jutnak el. Újabb szépségeket fedeznek fel, amely túl van ezen a csendes kikötőn.

A házak színes kavalkádja ellentétben áll a nyugodt vízzel és csónakokkal. Ez teremt harmóniát, egyensúlyt és békét a képen.

Örömmel festettem ezt a festményt, kíváncsi voltam, mit hozok ki ebből a stílusból. Ezen a képen is élveztem, hogy kedvem szerint ábrázolhatom az épületek ódon, kopott falait. A tenger hullámait, az idő múlását.

Festés közben azon gondolkodtam, hogy vajon mi van a régi házak mögött. Védett, mediterrán udvarok, gyümölcsöt hozó, illatos citromfákkal, vagy egy zsibongó, forgalmas utcácska?

A képet megvásárolta egy hölgy, és most az egész család élvezheti a festmény békés, nyugodt hangulatát. Ezt írta, miután hazavitte:

„Nagyon szép a festményed, nagyon jó ránézni, imádjuk! Úgy döntöttük, hogy nem kereteztetjük be a tenger határtalansága miatt.„

Szeretettel: Győri Andrea

Vélemény, hozzászólás?