Sárga virágok és a lebegő üvegváza

 

Már nagyon vártam egy virágos festmény készítését, így nagyon örültem neki, amikor elém került mintaként Anne Hardy festménye, amit lemásoltam. Illetve nem, csak valami hasonlót festettem.

Első ránézésre, amikor a mintaképet néztem, akkor a virágok tűntek könnyűnek, és az üvegváza pedig nehezen kivitelezhetőnek.

Sárga virágok

Aztán elkezdtem festeni, és egyre jobban belejöttem. Rájöttem, hogyha nagyon megfigyelem azt, amit lefestek, akkor biztos a siker. Akkor a legapróbb részleteken keresztül, mini lépésekben haladva eljuthatok a célomhoz. És még így is előfordul, hogy valamit nem veszek észre, kimarad. Ezért tűnik úgy, mintha a váza a levegőben lebegne. Erre már csak pár nap után jöttem rá, és akkor már nem akartam javítani. Úgyis az enyém marad (nem maradt), így emlékeztet arra, hogy mire figyeljek legközelebb.

Szóval a váza festése egyáltalán nem volt nehéz, de a virágok már gondot okoztak. Egyáltalán nem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna, talán már elfogyott a türelmem és lankadt a figyelmem.

Összességében véve, tetszik a festmény, a sárga világító ereje sugárzik a fekete háttér előtt. Élőben ez a hatás nagyon intenzív. Béke és nyugalom árad a képről. Szerettem festeni, öröm volt elkészíteni.

Következtetés: nem minden nehéz, ami annak látszik és nem minden könnyű, ami annak látszik. Tehát, fogj neki, csináld, tapasztald meg!

Szeretettel: Győri Andrea

 

 

Vélemény, hozzászólás?