Önbizalmunk mumusai

 

Mandala 002

Kisgyermekkorunkban még jó esetben sokat játszhattunk, kreatív tevékenységeket folytattunk. Rajzoltunk, festettünk, gyurmáztunk, várat építettünk a homokozóban.

Aztán az iskolába lépéssel egyre több feladatunk akadt, és egyre kevesebb idő maradt az alkotásra. Az oktatási rendszerünk leértékeli a művészi tárgyak tanítását, így az egyre inkább háttérbe szorult az életünkben. Felnőtt korunkra pedig már legtöbbünknek teljesen kimaradt az életéből az alkotás. Illetve korlátozódik a főzésre, virágoskert létrehozására, lakás csinosítgatására.

De lehet, hogy a szívünk mélyén ott él egy vágy, hogy ismét rajzoljunk, fessünk, agyagozzunk. Hogy kifejezhessünk magunkat valami nem hétköznapi, egyedi alkotásban. Sokszor tisztán fel sem ismerjük magunkban ezt a vágyat, csak ködös sóvárgás formájában él bennünk. A következő fokozat, hogy tudatosak vagyunk afelől, hogy szívesen alkotnánk valamit, csak a saját kedvünkre. Aztán itt vége is szakad a dolognak, a gondolat nem fordul át cselekvésbe, mert hirtelen ezer okot találunk, hogy miért ne fogjunk bele az alkotásba. Aztán egy időre elfelejtődik ez a vágy, elsüllyed a hétköznapok mókuskerékszerű forgásában.

De aztán újra előbukkan, hogy birizgálja a gondolatainkat. Mi lenne ha? Rajzolnék, írnék, festenék… valamit…. csak úgy… a magam kedvére.

Ez már ígéretes helyzet ahhoz, hogy belekezdjünk az alkotásba. Ám ekkor lép akcióba a következő akadályozó mumus: szüleink, tanáraink, társaink személyében, akik csupa „jó szándékból”, tanító célzattal ilyeneket mondtak: jól van fiam, majd legközelebb jobban sikerül ez a rajz…vagy: most elnézem neked ezt a borzalmas fogalmazást,de legközelebb sokkal többet várok el tőled…vagy: úristen, még életemben nem hallottam senkit, aki ennyire bénán mondott volna el egy verset! Remélem többet nem próbálkozol ilyesmivel!

De a mumusok arra jók, hogy felismerjük, hogy nem arról van szó, hogy képtelenek vagyunk az alkotásra, hanem az önbizalmunk az, ami fejlesztésre szorul. Mert ha biztosak vagyunk magunkban, hogy jól csináljuk, amit csinálunk, akkor nem fog érdekelni mások véleménye. Vagy csak azokat halljuk meg, amelyek dicsérettel szólnak a munkánkról.

Ha az alkotás folyamata, öröme válik lényegessé, nem az, hogy mit szólnak majd hozzá mások, elvezet ahhoz az igazsághoz, amely az alkotás célja.

 

Önbizalom mumus kereső kérdés: Mely történések voltak életemben, amelyek az alkotás során az önbizalmamat rombolták?

Mai mantra: Megengedem magamnak, hogy kedvemre alkossak.

Szeretettel: Győri Andrea 🙂

MandalaVarázsló Nap

MandalaVarázsló Módszer otthon

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.