Misztikus erdő

 

Arról a képemről szeretnék mesélni, amely nagyon a szívemhez nőtt, a Misztikus erdőről. Az első tájképeim az ősz színeiben játszottak, ami nagyon látványos a festményen és a természetben is.

Misztikus erdő (2)

Ez talán azért van, mert a nyár vége felé már megfakul az addig élénk színekben pompázó természet, és nagyon vágyunk már valamilyen változásra. Mikor pedig elérkezik az őszi levelek ideje, nagyon jól esik szemünknek, lelkünknek a csodálatos színpompa.

Ennek ellenére én nagyon szeretem a zöld lombozatú fákat festeni. Kihívás van benne, mert megannyi zöld színt kell úgy összekomponálni, hogy az a szem számára valóságos lombozatnak tűnjön. Az ősz színeinél ez azért könnyebb, mert ott nagyobb színkülönbségek figyelhetők meg: narancs, piros, barna és zöld levél is van még.

Ezen a képen a zöld lombozat számomra tetszetősen sikerült. Imádom a rózsaszín felhőket az égen és a fák hajladozó ágait. Olyan, mintha enyhe szél fújdogálná őket.

Az ég kékje előtt ringatózó fák, az alattuk lévő sötétebb bokrok titokzatos, misztikus hangulatot árasztanak. Lányom adta a képnek ezt a címet. Én sokszor annyira belemerülök a festésbe, hogy nem tudom szavakba önteni azt, amit látok és érzek.

Az alakok megfestése kicsit nehezen ment, de csak azért, mert már előre „eldöntöttem”, hogy ez nehéz, és nem is nagyon fog sikerülni. Azóta megtanultam, hogy minden tevékenységhez csak úgy szabad hozzáállni, hogy könnyedén fog menni. Így megnő a sikerélmény esélye, és nem vagyok kiszolgáltatva a régi negatív gondolkodásomnak.

A kép azóta egy kedves család tulajdonába került.

Szeretettel: Győri Andrea 🙂

 

 

Vélemény, hozzászólás?