Korsó és szőlő, avagy hogyan tudjuk elfelejteni háziasszonyi teendőinket

Az alma és hagyma megfestése után belekezdtem a gyakorlásba, kisebb csendéleteket készítettem papírra. Itt is azzal szembesültem, hogy mennyire élvezem is ezt az egészet. Addig maszatoltam, amíg számomra tetszővé nem vált a kép.

Csendélet

Aztán jött az első nagy csendélet. Korsó és szőlő. Persze itt is úgy éreztem, hogy túl nagy a feladat, de belül valaki azt súgta, hogy csináljam csak, mert ha nem próbálom, akkor sosem tudom meg, hogy mennyire megy ez nekem.

Úgy éreztem azon a szerdai napon, hogy az idő végtelensége áll rendelkezésemre ahhoz, hogy elkészítsem a festményt. Gyönyörű idő volt, a nappalinkat délutánra már beragyogta a meleg fény. Itt szoktam festeni. Bár agyam egy távoli szeglete érzékelte, hogy a körülöttem létező háztartásuniverzumban is van még teendő, mégis a festés iránti vágy felülírt mindent.

Felrajzoltam a mintát, és elkezdtem a festést. Egyre kétségbeesett lettem, és a fejemben lévő gondolatok nem voltak éppen pozitívak. Az alapozásnál mindig megrettenek, hogy úristen, mi lesz ebből!

Ami kitűnően eltereli a figyelmemet a feleslegesen negatív gondolatokról és tovább lököd az alkotás folyamatában, az a festék. A színe, az állaga, a keveredése, a keveredés által kirajzolódó vonalak látványa. Imádom nézni!

Aztán persze szépen kialakult a festmény. A végeredménnyel nagyon meg vagyok elégedve. Kivételt képezett a korsó nyakán lévő vonal, amelyet nem sikerült jó meghúznom, hiába is próbáltam. Akkor el kellett fogadnom, hogy nem tudom javítani.

Szóval a festmény elkészült, és ránéztem az órára. Döbbenten vettem észre, hogy sokkal később járunk már, mint gondoltam. Aztán a következő gondolatom az volt, hogy főznöm is kellene valamit. Aztán pedig ezt továbbfűzve, eszembe jutott, hogy ahhoz, hogy főzni tudjak, még be is kell vásárolnom.

Hát így jártam az első nagyobb festésemmel. Az idő megszűnt és minden más a háttérbe szorítódott. De ez így van jól, hiszen így lehet csak zavartalanul, önfeledten és élvezettel alkotni.

Most, amikor ezeket a sorokat írom, fél évvel későbbi dátumot írunk. Ezen idő alatt elkészítettem már számos festményt, és így változott a látásmódom. Így aztán kb. 30 másodpercre, némi szürke festékre 2 cm hosszúságban volt szükség arra, hogy realisztikusabbá váljon a korsóm nyaka.

Korsó és szőlő

Szeretek szimbólumokban gondolkodni, és az első festményemen lévő korsó és szőlő a bőséget szimbolizálják. Bőséget, az élet minden területén. Ezt jó jelnek tekintettem, és nagyon boldog vagyok, hogy megfestettem.

Szeretettel: Győri Andrea

Vélemény, hozzászólás?