A mandala útja

 

Harmónia Mandala 2 másolata

Az, hogy mikor kezdtem el mandalákat rajzolni, a múlt homályába vész. Egyszer csak észrevettem, hogy mekkora örömöt szerez az alkotásuk. Az isiben szerettem a mértant, így nem volt gond megszerkeszteni a segédvonalakat, hogy aztán előbukkanhasson mögülük a minta.

Aztán úgy alakult az életem, hogy évekig nem rajzoltam. Semmit. Gyereket neveltem, háztartást vezettem, elváltam. És akkor már nem volt megkerülhető az önismeret. És az önismeret arról szól, hogy szeretem és elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Tisztázom magamban, hogy milyen szükségleteim vannak. Olyan tevékenységeket végzek, amelyek örömmel töltenek el.

Na és is itt jött vissza az életembe a mandala. A rajzolás, az alkotás öröme, a kreativitásom megélése. Ez is egy folyamat volt, az egyszerűbb mintáktól az egyre bonyolultabbakig. De nem csak ez a lényeg. Nem csak a végeredmény. A folyamat maga. Amikor csak úgy feltör belőlem spontán: hogy én ezt hogy imádom csinálni! És nincs vége. Nincs elégedettség, folytonos éhség gyötör, hogy újabb és újabb mintákat hozzak létre. Egyre cizelláltabbakat. Persze ez jó érzés. Mintha valami át akarna áramolni rajtam. Minél többet dolgozom magamon meditációval, önismereti feladatokkal, minél inkább megszabadulok az engem korlátozó hiedelmektől, hitrendszerektől, az alkotás vágya egyre égőbbé válik bennem. Egyre tisztábbá válik az út a megnyilvánulni akaró műalkotás előtt.

Ahhoz hogy a kreativitásunk kivirágozzon, és megnyilvánuljon valamilyen formában, vissza kell nyúlnunk gyermeki önmagunkhoz. Mert ez egy játék. Csodás, véget nem érő, folyton változó, formálódó, megújuló játék. Ha felidézzük magunkban, hogy gyermekkorunkban melyek voltak a kedvenc játékaink, akkor jó eséllyel találjuk meg felnőtt korunkban is azt az örömöt adó tevékenységet, amely bearanyozza a napjainkat. Már ha hajlandóak vagyunk visszamenni gyerekbe, és nem vesszük túl komolyan magunkat. Mert ha elveszítjük azt a gyermeki játékosságot, kíváncsiságot, kreativitást, akkor előbb –utóbb lelkünk sivárrá válik, közömbössé és fásulttá. Hát kell ez nekünk???

 

Kreativitás ébresztő kérdés: Mi volt a kedvenc játékom, tevékenységem gyermekkoromban?

 

Mai mantra: Szeretettel tekintek a bennem élő kreatív gyermekre.

Szeretettel: Győri Andrea 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.