Az almával kezdődött…

 

Az egész festés az almával kezdődött. No nem akarok visszamenni Ádámig és Éváig, csak az első alma festésemig.

Az úgy volt, hogy még tavaly decemberben vettem egy online csendéletfestő tanfolyamot, és szépen nem csináltam vele SEMMIT.

Mondogattam magamnak: hogy előbb meg kell tanulnod valamilyen szinten rajzolni, aztán majd elkezded! Aztán azt is halogattam. Rajzoltam a mandalákat, amelyek alkotása közben “biztonságban” éreztem magamat. A segédvonalak segítségével könnyen kordában lehetett tartani az alkotás folyamatát.

Azért mégis elkezdtem a jobb agyféltekés rajzolást itthon, egy munkafüzet segítségével. Ez azért jó, mert bármikor leülhetek, felállhatok, akkor végzem el a feladatot, amikor nekem tetszik. Amilyen izgága vagyok, úgysem tudok sokáig egy helyben ülni. Persze az otthoni tanulásnak meg az a “veszélye”, hogy halogatok. A rajzolások közben is voltak nagy kihagyások. Egyszer aztán meguntam magamat, és azt találtam ki, hogy szépen rendet rakok, kitakarítok, és kirakom az asztalra a következő leckét, hogy majd reggel megrajzolom. Csendben, rendben, nyugalomban. Egy Picasso önarckép volt. Így is történt. Mindezen fárasztó munkálatok után nem feküdtem le azonnal aludni, jöttem-mentem még a munkafüzet körül, és rá-rá pillantottam. No mondom magamnak, elkezdem én, csak egy kicsit rajzolok. De csak úgy állva, görnyedten ráhajolva a füzetre.

A vége az lett, hogy leültem, mert már fájt a derekam. És persze teljesen megrajzoltam a képet. Akkor vált gyanússá a dolog. Már hogy mennyire szeretem a rajzolást…

47455394_753786781635957_1866668223647186944_n

Eközben a mandalarajzolás egyre unalmasabb lett számomra: úgy éreztem, hogy tovább kell lépnem a festészet felé. Persze ezt is halogattam, aztán egyszer csak vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem. Ekkor lépett életembe az alma, mint modell. Festés után persze megettem. Aztán következett egy hagyma. Ő a művelet után a fazékban végezte. Imádtam festeni őket. Addig maszatoltam,  amíg olyanná nem váltak, amilyenné szerettem volna őket megalkotni.

Ezt az érzést ki kellett fejlesztenem magamban, mert ennek hiányában még mindig ott üldögélnék az első almám mellett, hogy tökéletesítsem. Mivel “tökéletességre” törekszem, meg kellett tanulnom felismerni azt az érzést, hogy a jelen pillanatban itt tartok, ennyit tudtam tenni. Aztán a következő festménynél már még jobb leszek.

47382971_1267667303373509_1075847852623659008_n

Érzem, hogy itt valami új indult el az életemben.Hogy valami végérvényesen megváltozik, átalakul. Frissességet, új távlatokat hozott magával ez az első kis festményke.

**************************************************************************

Te tudod, milyen Álmok lakoznak VALÓJÁBAN a szívedben?

A Te életedben is vannak nehezen megvalósuló álmok?

Szeretettel: Győri Andrea 🙂